Ugarosítás, előkészítés és vetés Egy termelékeny gyephez elengedhetetlen a jó alapozás. Fontos, hogy megfelelőek legyenek a feltételek a magok kicsírázásához, valamint a növények azt követő növekedéséhez.
A vetés hektáronként 15-25 millió magot jelent, de ez függ a fajtától és a vetési rátától is. Jó telepítés esetén a kis palánták 15-25%-a még él több hónap múlva is. A cél 3-500 növény m2-enként, 10-12 oldalhajtás növényenként, ami összesen 3-6.000 oldalhajtás per m2.
A magágy
A szántást követő megfelelő magágy előkészítés eredményezi a legjobb feltételeket a csírázáshoz.
–Ez főként akkor igaz, ha le is hengerelik, hogy így a talaj felszínét nedvesen tartsák. A magágynak egyenletesnek és nedvesnek kell lennie, hogy biztosítsa az egyenletes és gyors csírázást. Az alapelveket az 5. ábrán láthatja.
Vetési módszerek
Az új vetésnek védelmet jelenthet a takarónövények használata, de amennyiben túl sűrűn találhatók a területen, akkor a fiatal fű- és here növénykék számára konkurenciát is jelenthetnek. Ennélfogva a takarónövényeknek aránylag lazán kell elhelyezkedniük, és vigyázni kell arra, nehogy megdőljenek. A újonnan kibújó fűnek árthat, ha a takarónövényt kritikus időpontban távolítjuk el (pl. a nagyon forró nyári időszakban). Ha takarónövényt használunk, pl. tavaszi vagy őszi gabonaféléket, akkor először azt kell elvetni, és azonnal utána kell kiszórni a fűmag-keveréket. Füvek esetében a vetési mélység nem lehet haladhatja meg az 1-2 cm-t, a here esetében pedig a ½-1 cm-t. A perje külön állományként kielégítően fejlődik 3-4 cm mélyről is. Normális vetési mennyiség: 25-35 kg hektáronként.
A vetés időpontja
Tavasz vagy késő nyár a legjobb opció. Tavasszal a csapadék szinte mindig megfelelő - a nyár közepén azonban gyakran nem ez a helyzet. Nyár végén és kora ősszel a talaj nedvességtartalma általában újfent normális, és ebben az időszakban a hőmérséklet jó és gyors csírázást biztosít.
Műtrágya alkalmazása
A műtrágyázás mind a hozamra, mind pedig a fű minőségére hatással van. A leginkább szükséges tápanyagok a nitrogén, a foszfor és a kálium, de a magnézium, a kén, és számos egyéb elem is fontos még. A P és K visszaforgatása a tehéntrágyából csökkenti a műtrágyázás szükségességét. Ha éjjelnappali legeltetési módszerrel él, műtrágyából származó 75 kg K és 20 kg P általában fedezi a plusz szükségletet.
Nitrogén
A nitrogén használata növeli a termést és a szárazanyag fehérjetartalmát, továbbá javítja a táplálék energia-koncentrációját. Fontos figyelemmel kísérni a a tápanyagok kilogrammonkénti szárazanyagtartalmát. Az optimálisan alkalmazandó nitrogénmennyiség függ a termőföldön található fajok összetételétől (here vagy sem), az elvárt hozamtól és a talaj típusától.
Egy Lengyelországban elvégzett kísérlet rámutatott arra, hogy hektáronként 1 kg nitrogén alkalmazásával az első kaszálás esetén hektáronként 9-10 kg szárazanyaggal nőtt a fűtermés. A nitrogénre adott válasz az egyszeri 50-150 kg-os nitrogénszint esetén egyértelműen pozitív volt. A fűmagkeverék a VersaMaxhoz hasonlított.
Dániában is hasonló eredményeket kaptunk, lásd a 4. táblázatot. A N minden egyes alkalmazott kg-ja átlagosan 10 kg szárazanyagot eredményezett akkor, amikor 150 kg nitrogént szórtak ki tavasszal hektáronként. Egyedül az első kaszáláskor 5.700 kg szárazanyag betakarítására került sor. A fű minősége ugyancsak javult.
A lóhere mennyiségétől és a füves terület alkalmazásától függően nagyban változhat a nitrogén alkalmazása. A nitrogénszükséglet általában több, mint 50%-át fedezi a legelőn található here, másrészt azonban a teheneknél egészségügyi problémákat is okozhat, pl. felfúvódást, tőgygyulladást, és egyéb, a takarmányozáshoz kapcsolódó megbetegedéseket. Az optimális heretartalom a szárazanyag 30-40%-át jelenti.
A nitrogénszükséglet általában 1-2 kg naponta és hektáronként a tavaszi és a nyári időszakban (3-4 hónap). Amikor a heretartalom 30-50%, akkor 1 kg nitrogén megfelelő, de ha a legelőn a here aránya az említettnél alacsonyabb, akkor célszerű 2 kg-t kijuttatni. Ha a füvet silózáshoz használja, ezeket az adatokat további 25%-kal kell növelni. Amennyiben a területen csökkenteni kell a here mennyiségét, akkor azt nitrogén alkalmazásával könnyen el lehet pótolni.
A termőföld termelékenységét nagyban befolyásolhatja az alkalmazott nitrogén eloszlása. Az alábbi táblázat az alkalmazott nitrogén megfelelő eloszlásához nyújt segédletet:
Foszfor
Az éves foszforszükséglet a talajba 30-50 kg P (70-115 kg P2O5) hektáronként; ez a normál szint.
Kálium
A fű és a here aránylag magas káliumszükséglettel rendelkezik – éves szinten minimum 150-400 kg K (180-480 kg K2O) hektáronként – a talaj állapotától függően. A különböző talajok káliumtartalmában nagy szórás lehet, és még az év során is jelentős változások történhetnek. Ha túl magas a káliumszint, akkor az állategészségügyi problémákhoz vezethet; a szintet talajelemzéssel kell ellenőrizni, és ha szükséges évente többször is káliumot kell kijuttatni a talajba. Elsősorban a tél beállta előtt fontos, hogy megfelelő legyen a talaj és a füvek káliumszintje, az ugyanis növeli a növények téllel szembeni ellenálló-képességét.
Egyéb tápanyagok
A füvek magnéziumigénye hektáronként 10-30 kg Mg. A magnéziumot a műtrágyával megegyező módon kell a talajba juttatni. A füvek a talajból éves szinten hektáronként 25-50 kg ként (S) fogyasztanak el, így gyakran szükséges lehet kénnel történő műtrágyázásra.
Állati trágya alkalmazása
Az állati trágya füves termőföldön a legjobban úgy alkalmazható, ha a telepítés előtt szántjuk be a talajba. A folyékony trágyát (iszapot) a már telepített füves területek esetében az olyan esetekre szabad csak alkalmazni, amikor a területet csak betakarításra használjuk. Az állati trágya kijuttatására a kora tavasz a legmegfelelőbb időpont, amikor a növekedés megindul. Hektáronként 25-35 mm iszap a javallott mennyiség.
Gyomnövények - kártevők
Takarónövények alkalmazása esetén a füves területeknél általában nincs szükség gyomirtásra. A tisztán kaszálóként használt területeknél, ahol kisebb a ’versenyhelyzet’, évente szükség lehet a gyomnövényekkel szembeni permetezésre. A évelő gyomnövények ellen teljeskörű gyomirtót kell használni még a terület bevetése előtt.
A fiatal növénykék könnyű támadási felületet jelenthetnek az olyan kártevőknek, mint például a lószúnyog lárvája, a fritlégy, stb. Ennélfogva a fejlődés ezen korai szakaszában szükséges lehet a kártevőkkel szembeni védekezés.
