Az állatok táplálásának legolcsóbb és legtermészetesebb módja az, ha hagyjuk őket legelni.
A kihívást az jelenti, hogy miként tartsuk kordában a növekedést, illetve hogyan biztosítsuk, hogy mindig rendelkezésre álljon megfelelő takarmánymennyiség az állatok számára, anélkül, hogy túl magasra nőne a fű - és ne maradjon túl sok elfogyasztásra nem kerülő takarmány. A cél, hogy a terület legalább 90%-át az elvetett fajták foglalják el.
Folyamatos legeltetés
A szabályozás nélküli folyamatos legeltetés azt jelenti, hogy minden tehén egy területen legel valamennyi évszakban. Ezt a módszert általában a fiatal állománynál használják, valamint akkor, ha nem lehet gépeket használni - ami az állandó füves területeken gyakran igaz. A fű minősége az ilyen területeken általában alacsony, és a főszezont követően a hektáronkénti hozam jelentősen visszaesik. A módszer előnye ellenben az, hogy nagyon kevés munkát és kezelést igényel.
A szabályozott folyamatos legeltetés az előbbi rendszer fejlettebb változata. Ebben az esetben az állatok a tavasz folyamán csak egy bizonyos területen legelhetnek, míg a fennmaradó részről silózáshoz takarítják be a termést. A nyár folyamán a legeltetésre használt terület mérete 3-4-szeresre emelkedik, általában az egyes kaszálásokat követően. A minőség és a hozam gyorsan változhat, és a területet figyelemmel kell kezelni, mivel így lehet csak biztosítani, hogy mindig legyen elraktározott silótakarmány többletetetés céljából.
Legeltetés elkerített legelőn
Az elkerített legelős legeltetést többféle módon meg lehet szervezni. Az elkerített legelők száma 3 és 14 között változhat. Ha alacsony a legelők száma, akkor az egyes területeken 7-8 napot töltenek a tehenek, de megvan annak a kockázata, hogy a takarmány minőségében beállt változások következtében változni fog a napi tejhozam is. Ennélfogva jobb, ha a területet inkább több legelőre osztjuk.
8-10 elkülönített legelővel nagyon intenzívvé válik a legeltetés, és a tehenek az egyes legelőkön maximum csak 2 napot töltenek. Tavasszal a legelőknek csak mintegy a fele kerül legeltetéses használatra - a többit silózott vagy szárított szálas takarmány készítéséhez kell kaszálni. Később egyre több területet lehet bevonni a legeltetésbe. A legeltetésre használt területek száma mindig a fű növekedésének függvénye.
Az a cél, hogy a fű magassága a legeltetés előtt 10-15 cm legyen, azt követően pedig 6 cm. A teheneknek a területen levő valamennyi füvet el kell fogyasztaniuk - ha ehhez túl nagy a termés, akkor a maradékot le kell kaszálni. Annak érdekében, hogy sikeres legyen az elkerített rendszerű legeltetés, már a szezon előtt pontos tervezés szükséges - a szezon alatt pedig intenzíven kell kezelni és rendben tartani az érintett területeket.
Adagoló legeltetés
Az elkerített legeltetést az adagoló legeltetéssel még inkább le lehet szűkíteni. Ebben a rendszerben 8 legelő létrehozására kerül sor, és a tehenek mozgatható kerítések segítségével naponta kétszer új részhez férnek hozzá. Az a cél, hogy a legelő állatok számára éppen akkora terület álljon rendelkezésükre, amekkorán fél nap alatt a 10-15 cm-es füvet 6 cm-esre legelik le.
Ez egy nagyon intenzív rendszer, ami kifejezetten a magas tejhozamú tehenek számára felel meg. Ezt a fajta legeltetést nagyon pontosan meg kell tervezni, és gyakran kell mozgatni az első kerítésoldalakat. Másrészt viszont nagyon állandó fűminőséget biztosít, a takarmányozást pedig könnyen kézben lehet tartani.
Zéró legeltetés
A zéró legeltetés arra a rendszerre utal, ahol a tehenek minden nap friss füvet kapnak, amit előzetesen levágnak és aztán szállítják oda az állatok karámjához. Ez egy nagyon munkaigényes rendszer, de használható ott, ahol friss fűre van szükség, illetve ahol valamilyen okból kifolyólag a legeltetés nem lehetséges. Zéró legeltetés mellett a takarmány minősége és a hozam is nagyon magas lehet.
Kombinált kezelés
Ha lehetőség van rá, akkor a kombinált kezelés – a legeltetés és a kaszálás váltogatása – nagyon egészséges a füves termőföld számára. Ha két legeltetéses rotációt egy kaszálás követ, akkor az egyenletes és magas minőségű füvet eredményez a legeltetéshez. Ezzel egyidőben csökken annak az esélye is, hogy a folyamatos legeltetéshez kapcsolódó paraziták megfertőzzék az állatokat.