A tejelő tehenek hatalmas mennyiségű füvet, illetve fű-here keveréket képesek elfogyasztani, ennélfogva nagyon sok tejet termelnek. Egy tehén naponta 19 kg szárazanyagot visz be szervezetébe friss fű formájában, vagy 16 kg-nyi silózott szárazanyagot, azonban a termelt tej mennyisége elsősorban a takarmány minőségétől függ. Mivel a tehén bendője csak bizonyos mennyiségű takarmány befogadására képes, a tápláléknak magas energiatartalommal kell rendelkeznie, és az emészthetetlen rostok arányának alacsonynak kell lennie. Ha jobb a takarmány minősége, a napi tejtermelés is emelkedik, ha a bendőben felgyorsul az összetett szénhidrátok erjesztése, akkor felgyorsul az állat bendőjében a takarmány áramlása. Ennek eredményeképpen nő a takarmány felvétel is. A here és a fű keveréke növeli a takarmánybevitelt, mivel a here a fűnél alacsonyabb rosttartalommal rendelkezik. Amennyiben akár 50%-al emeljük a állatok tömegtakarmányának fehérhere-tartalmát, a takarmányfelvétel 10–20%-kal emelkedhet. Ez egy egészséges körfogás. A magas takarmányfelvétel az állat egészségét is pozitív irányba befolyásolja.

Mi a jó minőség?

A növény sejtjeinek belseje 100%-ban emészthető, míg a sejtfal lassan bomlik le, és a kérődző állatok számára akár teljesen emészthetetlen is lehet. Lásd az 1. és a 2. ábrát. A szerves anyagok, a sejtfalakat is beleértve, emészthetősége a fű vagy a here növények idősödésével párhuzamosan csökken, ezzel egyidőben viszont a szárazanyag-tartalom hozama emelkedik. A kihívást az jelenti, hogy meghatározzuk a betakarítás azon optimális idejét, amikor a legjobb kompromisszumot lehet meghozni a minőség és a hozam között.

A hozam nő, a takarmányozási érték azonban csökken.

Ezen paraméterek közül számos mérhető, így meg lehet határozni, hogy a takarmány minősége optimális-e. Ennek eredményeképpen a takarmányok elemzése fontos eszköz a szarvasmarhák takarmányozásának tervezésekor.

Az 1. táblázat ezen kulcsadatok közül sorol fel néhányat.

1. táblázat Fontos kulcsadatok (tartalom a szárazanyag kilogrammjaként) a friss fű vagy a silótakarmány optimális minőségéhez.

A silótakarmány esetében mindig kompromisszumot kell találni a hozam és a takarmányozási érték között. Minél magasabb a hozam, annál alacsonyabb a minőség és a bevitel - és fordítva. Ha az ember magas minőségű silótakarmányt kíván készíteni, elengedhetetlen, hogy az korai vágásból készüljön. A füvet még a virágzás előtt le kell vágni. A magas minőségű takarmány és a tehenenkénti nagy tejhozam kulcsát a jó és gondos silózás jelenti. Ami a legeltetést illeti, ott megfelelően kell kezelni a rendszert, hogy a fűre az állatok „ráharapjanak”. A cél a magas és homogén minőség (takarmányozási érték) megtervezése. Az olyan rendszerben, ahol az állatok folyamatosan a legelőn vannak, a fű magasságát általában 6-8 cm-en kell tartani, hogy a füves terület egyenletes maradjon - tavasszal 8 cm, ősszel 6 cm ajánlott.

Az adagolt legeltetéses rendszerben a cél a magas minőség és a magas takarmánybevitel megtervezése. A fű magasságát a legeltetés kezdetén 15 cm körül kell tartani, majd 6-8 cm magasnak kell lennie akkor, amikor a teheneket a következő legelőre hajtják. A magas minőség fenntartása érdekében meg kell bizonyosodni arról, hogy mindig legyen friss fű az állatok számára. Az adagolt legeltetésnél maximális takarmánybevitel szükséges, és a teheneket rendszeresen át kell terelni a másik legelőrészekre. A fenti körülményeket naponta egy legelőrész biztosítja, de ha naponta kétszer tereljük át a teheneket, az még jobb. Maximum három napot lehet egy legelőrészen tölteni, de akkor a takarmánybevitel alacsonyabb lesz. Az adagolt legeltetéses rendszer biztosítja tehenenként a legmagasabb takarmánybevitelt és tejhozamot egyaránt.

A magas emészthetőség fontossága

Számos kutatás kimutatta a takarmány magas emészthetőségének értékét - magas energiakoncentráció a szárazanyag kg-jára vonatkoztatva. Amennyiben a szerves anyag vagy a sejtfal emészthetősége 1 egységgel (%) javul, a takarmány szárazanyag-tartalmának bevitele tehenenként körülbelül 0,2 kg sza nő naponta, a tejhozam pedig tehenenként naponta 0,25 literes vagy annál magasabb emelkedést mutathat.

A 3. ábra a kizárólag füveken nevelt tejelő tehenek elméleti termelési görbéjét mutatja, ahol a tejhozam a silótakarmány energiakoncentrációjának függvénye. A tejhozam a fiatal, szár nélküli füvek használata melletti nagyon magas szintről szinte nullára csökken akkor, amikor alacsony minőségű, öreg füvet használnak táplálékként, itt ugyanis a takarmányban található összes energia az állat alapvető életfunkciójához szükséges.

Az emészthetőséget elsősorban két tényező határozza meg:

• A keverék összetétele a területen
• A betakarítás időpontja a fű fejlettségének viszonylatában

A here jobb takarmányt eredményez

A here a következő pozitívumokat eredményezi a fűkeverékekben:

• Nagyobb ízletesség legeltetés esetén
• Az éves termelés egyenletesebb eloszlása a termőföldön
• Magasabb táplálékbevitel – mind a legeltetés, mind pedig a silótakarmány esetében
• Több fehérje a takarmányban
• Magasabb tejhozam – lásd a 2. táblázatot
• Nitrogén a terület számára – megtakarítás a kiadásokon

A termőföldön egy jól telepített 30-40%-os lóhereállomány éves szinten hektáronként 200 kg nitrogént helyettesíthet. Ezzel egyidőben a herével kevert fű 10-20%-kal növeli a legelő állatok takarmányfelvételét, és egyenletesebbé teszi a termelést a nyár folyamán, mivel ilyenkor a füvek különböző növekedési ritmussal bírnak.

2. táblázat Emészthetőség, bevitel és tehenenkénti tejhozam naponta tisztán angol perje, vörös- és fehérhere, illetve lucerna alapú silótakarmány esetén. Dewhurst et al. 2003.

A 4. ábra a fűből készült silótakarmányt veti össze a lucernával, illetve a vörösherével: az alacsony takarmányozási érték (energiakoncentráció) eredményezi a legalacsonyabb bevitelt, míg ugyanazon a takarmányozási értéken a here és a fű keverékének bevitele naponta körülbelül 3 takarmányozási egységgel (25–30%-kal) magasabb, mint tisztán fű esetében.