Tél a lucernamezőn ....

Tél a lucernamezőn ....

Ha valami újat, jobbat hatékonyabbat kívánunk magunkévá tenni, eszembe jut a sokak által ismert történet mikor egy kereskedő láncfűrészt ad el és a vevő dühtől elvakultan hívja, hogy ez az új holmi nehezebb is lassabban is megy a munka vele

mint a régi kézi fűrésszel. A kereskedő készséggel áll rendelkezésére és kipróbálja, hogy valóban így van e...?.

Berántja a láncfűrészt, mire a vevő: Istenem, mi ez a zaj?!

Ha ezt a kis történetet próbáljuk átfordítani a mindennapi életünkbe, levonhatunk egy olyan következtetést miszerint a saját magunknak okozott hibák sok esetben tájékozatlanságunk és egymás közötti félreértéseink eredménye. Tehát ha a gyakorlatban alkalmazott szakszerűtlen hozzáállás a különböző tömegtakarmány variációk kapcsán, vagyis az együtt termesztett fajták makacsul téves kiválasztása csalódást okoz, akkor ebből arra a helytelen következtetésre juthatunk, hogy az egyes takarmánynövényekkel vagy egyes fajtákkal lehet probléma. 

A takarmányok körében gyakorlatilag minden növényfajnak megvan a maga igénye a tenyészidőszak során legyen az talaj, hőmérséklet, csapadék, stb. Ha ezen feltételek valamelyike nem teljesül a tenyészidőszak során és a kezdetektől nem áll rendelkezésre, annak az eredménye a csalódottság. Célom, hogy bemutassak pár olyan alapfogalmat, melyet nagyon sokszor alulértékelünk a lucernával kapcsolatban.

Többen előszeretettel vetnek lucernát és sikeresen termesztik ezt a kiváló takarmánynövényt. Vannak azonban gazdálkodók, akik nem szeretik, mivel kevés sikerrel termesztik. Sokan az gondolják, hogy az ő termőterületeikre nem való ez a növény, mert a lucerna nem szereti a nedves, nehéz textúrájú, túl magas agyagtartalmú talajokat. 

A lucerna a mai napig a legnépszerűbb takarmánynövényünk, annak ellenére, hogy rosttartalma jóval alacsonyabb, mint a legújabb nemesítésű hibrid-fűfajtáké, és az emészthető rost tartalma is elmarad a fűtől. Pár dolog, amit érdemes megtanulnunk róla.

Takarmánynövényeink egy része elég széles skálán tolerálja a talaj pH szintjét a lucerna viszont egyáltalán nem. A lucerna esetében a talaj pH-nak 6,8-7,0 között kell lennie egyébként hiába várjuk a sikert.

Mint minden más termesztett kultúránál a lucernának is rendelkezésre kell, hogy álljanak olyan tápanyagok, melyek befolyásolják a takarmány minőségét és a takarmányozási értékét. Az egyik legfontosabb a kálium, melynek hiánya miatt elmard a megfelelő korai bokrosodás, talajborítottság, a betegségek előfordulása sokkal magasabb és rendkívüli mértékben csökkenti a lucerna télállóságát.

Mint minden pillangós fajnak a sikeres termesztéshez az egyik legfontosabb tényező a bróm-ellátás megfelelő szintje. Egyes kísérletek szignifikáns különbségeket mutatnak a talaj brómtartalmának függvényében. A túl sok bróm a lucernának kimondottan káros. Közepes vagy alacsony brómtartalmú talajokon 0,5-1 kg/ha bróm alkalmazása javasolt rotációnként, homokos talajokon ennek a mennyiségnek felére van szükségünk évente.

A lucerna rendkívül érzékeny a taposásra és a felszíni vízre, vízfolyásokra. Ügyelnünk kell a felszíni víz azonnali elvezetésére. Annak érdekében, hogy a lucerna állományunk taposásából eredő károkat minimálisra csökkentsük célszerű bizonyos munkálatokat abban az időszakban elvégezni, amikor a lucernaállományunk nyugalomban van. Természetesen ennek a téli nyugalmi állapotnak a minél gyorsabb elérése a cél, ami megfontolt fajtaválasztás elé állít bennünket, saját termőterületünk és mikroklímánk ismerete tükrében.

A lucernaállományunk hozamának és élettartamának optimalizálása érdekében az állományban való „közlekedést” év közben minimálisra kell csökkenteni.

A minél könnyebb áttelelés és tavaszi sarjadás érdekében fektessünk nagy hangsúlyt a termőterület mikroklímájának ismeretében a fajtaválasztásra. Törekedjünk olyan fajták választására melyeknek minél nagyobb a nyugalmi periódus indexe és kimagasló a tavaszi újrasarjadási képessége. A Vital-Feed Kft és a DLF Seeds folyamatosan törekszik a „régióspecifikus” fajták nemesítésére az évről évre bővülő fajtakínálattal.

Vannak bizonyos teendőink melyeket a lucerna nyugalmi „alvó” periódusában kell és legcélszerűbb elvégeznünk, mint a tápanyagpótlás egy része, vagy bizonyos herbicidek kijuttatását, melyeket a nyugalmi periódusban kell megoldani. Azonban ne feledjük, hogy az egyes műtrágyák és növényvédő szerek kijuttatása lehetőleg ne a tél közepén a hóval borított területen történjen, mert az alkalmazott szerek a havat jéggé tömöríthetik.

A lucerna nyugalmi állapotban tűri a legjobban a mechanikai és kémiai beavatkozásokat. De mikor is jön el a legmegfelelőbb időszak? Pontosan nehéz megállapítani, hiszen nem csupán az időjárási viszonyok játszanak közre, hanem az egyes lucerna fajták is óriási különbözőségeket mutatnak a nyugalmi állapot elérésében és a nyugalmi periódus időtartamában. A növény fiziológiai aktivitása pedig valójában sosem áll le teljesen.

Az utolsó betakarítás időpontjának megválasztása nagyon fontos számunkra. A legmegfelelőbb időszak szeptember eleje, de legkésőbb a hónap közepe, hiszen óriási hibát követünk el amennyiben túl kevés szénhidráttartalommal „küldjük” növényállományunkat a télbe. Ugyanis a túl alacsony szénhidráttartalom késlelteti a nyugalmi állapot elérését ezáltal a télállóságot és károsan befolyásolja a tavaszi újrasarjadást.

A lucernában alkalmazott herbicidek kiválasztását valójában a növényállományunk fiziológiai rezisztenciája határozza meg. Gyakorlatilag az alkalmazott anyag talajfelszínbe való beépülése még a lucerna gyökerének „aktívvá” válása előtt.

Az ilyen jellegű herbicidek tudják kontrollálni igazán az éves fűfélék vagy egyéb más gyomnövények elszaporodását a megtelepedett lucernában. A herbicidek alkalmazásánál ásót kell ragadnunk és a gyökér mélységgel pontosan tisztában kell lennünk.

Számos herbicid áll rendelkezésünkre az nyugalmi állapotban történő gyomirtáshoz. A lényeg, hogy a növényvédő szerek talajba való beépüléséhez megfelelő aktivitásához minimális talajnedvességre van szükség. Ne feledjük, hogy óriási kárt okozhatunk a lucernaállományunkban, ha a herbicideket fagyott talajra szórjuk ki. Hiszen az olvadás vagy az esőzés a fagyott talajra hullva a növényvédő szer felszínen történő elmozdulását eredményezheti.

A legnagyobb hibát azonban mégis a herbicidek késői alkalmazása okozza, amikor is a növény már úgymond „kifelé tart” a nyugalmi fázisból, és az esőzésekkel vagy öntözéssel mosódnak be az alkalmazott herbicidek a talajba. Ilyenkor legszembetűnőbb a növényállomány leveleken látható klorózisa, sárgás foltjai, valamint a tőállomány ritkulása, súlyosabb esetben a növényállomány pusztulása. Természetesen a korábban említettek szerint több tényező is befolyásolhatja az alkalmazás optimális idejét, de általánosságban véve mondhatjuk, hogy a december eleji időszak a legmegfelelőbb.

Egyáltalán nem javasoljuk a lucerna téli trágyázását, de természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy bizonyos esetekben a tápanyag-gazdálkodási tervek betartása elkerülhetetlen. A komposztban való alkalmazások javasoltak inkább a lucerna nyugalmi periódusában történő tápanyag-utánpótlására, hiszen ez könnyen felvihető a talaj felületre és könnyen be is épül a növényállomány mikrobális ciklusába.

A tavaszi talajművelést egyáltalán nem javasoljuk, mert gyomnövények olyan fejlettségi állapotba kerülnek, melyeket már nagyon nehéz megfékezni. Ha tavasszal szeretnénk valamelyest rendbe tenni a még nem visszafordíthatatlan károkat, akkor már nem menekülünk meg a „nagyvasak költségeitől”. A lucerna nyugalmi periódusa viszonylag rövid, így igyekezzünk óvatosan megtalálni, megfelelően előkészíteni és szakszerűen elvégezni a munkálatokat nagy figyelmet fordítva a környezeti tényezőkre.



Széchenyi 2020 pályázati logó