Az idei év első felében ritkán tapasztalt hosszúságú aszály volt jellemző, ami megviselt minden szántóföldi növénykultúrát. Ennek ellenére nagyon sok növénynél, így a múlt ősszel telepített füveknél is tapasztaltunk nagyon szép hozamokat. Ez, meggyőződésem, annak volt köszönhető, hogy a múlt ősszel jól sikerültek a telepítések.

Kedvező volt az időjárás, hosszú meleg ősz volt, és megfelelő mennyiségű csapadék is hullott. Közeledünk az őszi vetési szezonhoz, amikor a fűtelepítést is el kell végeznünk. Nézzük át, hogy mit is kell tennünk, hogy sikeresen végezzük el ezt a munkát és jövő tavasszal kiváló termést takaríthassunk be. A célunk az, hogy a telepített gyepterületünk megfelelő sűrűséggel érje el a téli fagyos időszakot, amikor a fejlődése lelassul, megáll. Akkor kedvező a gyepterület állapota, ha erre az időszakra teljesen borítja a területet. A telepítés előtt ellenőrizni kell a talaj tápanyagszintjét. Ha szükséges szerves trágyát lehet kijuttatni, mellyel nő a táp­anyagtartalom, laza talajon javítja a vízgazdálkodást, és segít a tápanyagok megtartásában is. Kötött talajon a szerves trágya lazít, jobb lesz a talajszerkezet.

Csak érett szerves trágya használható, az éretlen szerves anyag bomláskor a nitrogént elvonja, nitrogénhiány léphet fel. A tápanyag-utánpótlás formája egyébként bármi lehet, hígtrágya, szerves trágya, műtrágya. Telepítéskor a foszfor és kálium teljes mennyiségét adjuk, nitrogénből csak kisebb mennyiséget. Majd a tavasszal, tél végén kell a nagy mennyiségű nitrogén fejtrágya.

Természetesen az is fontos, hogy a telepítésünk gyommentes legyen, amit az elővetemény után elvégzett megfelelő tarlókezeléssel tudunk elérni. Alapvetően a telepített füvek nem igényelnek gyomirtást sem a telepítést követő őszi, sem a tavaszi időszakban, mivel nagyon jó a gyomelnyomó képességük. Sajnos azonban vannak olyan évek, amikor a nyári időszak végén – a vetés és a tarlóhántás közt – nagy az aszály, nincs csapadék, ekkor fordul elő, hogy a magról kelő kétszikű gyomok a vetésünkkel egyidőben bújnak elő a földből. Intenzív, egy évre szánt fű esetében, ami csak egyszikű fajt vagy fajokat tartalmaz a védekezés megoldható hormontartalmú szerekkel. A több évre szánt, pillangósokat is tartalmazó keverékek esetében azonban ez már nehezebb feladat. Itt tehát jobban oda kell figyelnünk a terület előéletére, különben csak a kasza lesz az első gyomirtónk.

A vetés idejére megfelelően ülepedett, kertszerűen elművelt aprómorzsás magágyat kell készíteni, ami a fű esetében fokozottan hangsúlyos aprómag lévén. A szántás nem feltétlenül szükséges. Előveteménytől, talajtól függően elegendő lehet a tárcsázás. Kötött talajon szántás és elmunkálás szükséges, a szántásnak 15–20 cm-es maximális mélységűnek kell lenni. Ha nagyon kötött a talaj, akkor középmély lazító lehet szükséges. Laza talajon elég a tárcsázás. A vetés után a talajt minden esetben gyűrűshengerrel kell zárnunk. A vetés mélységének nem szabad egy-két centiméternél mélyebbnek lenni, mert különben a kelés nagyon elhúzódik. Laza homok talajokon lehet esetleg mélyebbre vetni.

A vetés idejének megválasztása a következő kérdés. Augusztus közepétől szeptember végéig vethető a fű. Korábbi vetés esetén esetleg már ősz végén betakarítható egy növedék, amennyiben kedvező az időjárás. Sőt, ha ősz végére térd fölé nő a fű, akkor meg is kell kaszálni, hiszen nem jó túl magasan a télbe engedni a gyepterületet, mert nagyobb hó esetén kipállhat. Ez azonban az elmúlt években nem volt jellemző. Vigyázni kell azonban a korai vetéssel, mert ha ősz végén hosszan csapadékos idő érkezik, akkor nem tudjuk lekaszálni a területet anélkül, hogy összecsapáznánk a betakarítógépek által a talajt, ezzel pedig a következő tavaszi betakarítást tesszük nehézzé. A túl késői vetés viszont azért okozhat problémát, mert a gyökérváltás időszaka esetleg már túl hideg időszakra esik.

A vetés után a csíranövény fejlődése 6–8 hétig tart, amikor megtörténik a gyökérváltás, kialakul a bokrosodási csomó. A csíragyökérzet elhal, kialakul a mellékgyökérzet. Ez az időszak tehát a legkritikusabb a gyepterületet illetően. Ha ezen sikeresen túlestünk, akkor már túl vagyunk a nehezén. Ma már világosan látjuk, az intenzív szántóföldi prémium genetikával rendelkező hibrid fűfélék takarmányozásban betöltött szerepét, kimagasló termésátlagokkal, sok esetben 80% feletti emészthetőséggel, magasan kiemelkedő hozamokkal és beltartalmi paraméterekkel. A Festulolium fajok több lábon álló, több növényfajra alapozott, egészséges, biztonságos tömegtakarmánybázist jelentenek, magas termelési szinttel, rentábilisan termelve.

Vajda Péter